Sült paprika gerslivel

Kis varáció paprikával és gerslivel a főszerepben - nagyon kevés munkát igényel és nagyon jó alapja bármilyen fűszerezésnek. Csípősen, paradicsomosan, telfölösen, vegásan, vegetáriánus vagy húsimádó módon egyaránt finom.

Hozzávalók 2 főre:

• 4 db közepes kápia paprika
• 1 pohár gersli
• 3 pohár zöldség- vagy húsalaplé
• 1 nagy fej hagyma (lehet vörös vagy lila)
• 2 gerezd fokhagyma
• kis olaj sütéshez
• 1 db nagyon érett édes paradicsom vagy 2 kanál paradicsompüré
• fűszerek: só, színes vagy fehérbors, bazsalikom, oregánó, kakukkfű, borsikafű, kurkuma
• opciónálisan: tejföl és/vagy szalonna, kolbász, vagy amihez csak van kedvetek :)

Készítés:

A hagymával és fokhagymával kezdünk: apróra vágjuk mind a kettőt és egy nagyobb fazékban kis olajon megpirítjuk, aztán belevágjuk a paradicsomot vagy ha pürénk van, akkor azt és hozzáadjuk a szépen átmosott gerslit. Összekeverjük az egészet és öntünk rá kis alaplevet. Az egészet lefedjük és fokozatosan adagolva bele a többi alaplevet, kis lángon addig főzzük, amíg a gersli beszívja a folyadékot és teljesen puhára megfő. Legvégén hozzáadjuk a fűszereket, ízlés szerint.

Ha húsos változatot választottunk, akkor érdemes hagymával együtt pirítani szalonnát vagy kolbászt, így a gersli is megfogja az aromát. De lehet külön serpenyőn is, és csak utolagosan összekeverni már készen álló gerslivel.

Amíg készül a gersli, foglalkozhatunk paprikával - megmossuk és kicsumázzuk, aztán kis olajjal bedörzsöljük és egy tepsiben az előmelegített (kb. 180-200°C) sütőbe rakjuk 15 percig. Ezután kivesszük és kitöltjuk gerslivel, aztán újra a sütőbe helyezzük. Érdemes kis olajat csöppenteni rá. Továbbá kb. 20 percig süssük - akkor kész amikor puha a paprika.

Magában is tökéletes, de lehet hozzá készíteni pl. tejfölös vagy sajtos mártás, esetleg még sütéskor rátenni reszelt sajtot (pl. cheddar) vagy baconszalonnát szeletelve.

Domácí knedlík, azaz cseh knédli

Vastag szeletekre vágott, fehér, könnyű és pihepuha knédli tüzes, sötét vörösboros pörkölthöz  - ez a vizió már pár hónapja üldözött engem és eszembe juttatta a K.u.K Monarchia legjobb kulináris hagyományait. Nem a száraz  zsömle használatával készült, vagy egyéb változata kellett, hanem ez az egyetlen, eredeti alap knédli – nagyon világos és nagyon puha, mint egy nagy gőzgombóc. Ilyen hamisítatlan knédlit volt szerencsém kóstolni már többször Lengyelországban és Budapesten is, mindenféle cseh sör- és egyéb bohémia-fesztiválokon (nagy szégyen hogy Csehországban még nem ettem ezt sose), és akkor megszületett bennem az ellenállhatatlan vágy, hogy egyszer én is elkészítsem az eredeti cseh knédlit. Sajnos nem elegendő beírni a google-be azt hogy „cesky knedel”, mivel  így meg fogjuk tudni, hogy ezer változata létezik a knédlinek és  okos legyen az, aki tudja eldönteni, melyik recept az eredeti és egyetlen hiteles. Rájöttem, hogy valószínűleg a knédlivel ugyanez a helyzet, mint „eredeti lengyel bigos” vagy „eredeti magyar gulyásleves” receptjeivel – ahány ház annyi szokás – és az arany középutat választva összehasonlítottam jó pár cseh és nem cseh receptet, aztán belőlük alkottam az alábbit.

Összetevők:

0,5 kg búzafinomliszt (legjobb  a BL-45 típus, de jó a BL-51 vagy BL-55 is) = kb. 3 pohár

100 g friss vagy 1 csomag (7 g) szárított/instant élesztő

1 kiskanál cukor

1 kiskanál só

1 tojás

2 dl meleg teljes tej = majdnem egész pohár

A tészta készítése:

A tejet, cukrot  és élesztőt összekeverhetjük és felfuttathatjuk (kb.20 percig kell hagyni meleg helyen), de ha nincs időnk vagy kedvünk hozzá, egyszerűen az összes összetevőt egyszerre összekeverjük és szépen összegyúrjuk. A mennyiségekről: nem kell grammpontosságra kimérni őket, a legfontosabbak az arányok – 3 egység liszthez (pl. 3 pohár) nem egyész 1 egység folyadék szükséges (ebben az esetben ez tej), élesztőből pedig annyi kell, amennyit a gyártója előír, tehát mindig nézzük meg a leírást a csomagoláson – szabály szerint fél kiló liszthez elegendő egy 100 grammos kocka friss élesztő vagy egy csomag (7g) szárított/instant élesztő. A megfelelő arányok után a következő titka a sikernek a jó gyúrás – a tésztának elasztikusnak és simának kell lennie. Én egy fadeszkán vagy konyhaasztalon legalább 10-15 percig szoktam gyúrni a tésztát, hogy az összetevők jól elkeveredjenek benne és maga a tészta sok levegőt kapjon. Amikor készen vagyunk a gyúrással, betesszük a tésztát egy tálba, ráterítunk egy tiszta konyharuhát és meleg helyen hagyjuk kelni kb. 1 órát.

Amikor a tészta duplázta a térfogatát kitesszük a tálból megint a fadeszkára vagy konyhaasztalra és még egy kicsit gyúrjuk, de most finoman, úgy hogy ne nyomjuk belőle a levegőt, egy célünk van ezzel: szépen formázni egységes henger alakká. Utána még egy pillanatra pihentessük a tésztát közvetlenül a főzés előtt.

Tészta főzése:

Két módon főzhetjük a knédlinket – vízben vagy párán, viszont amíg gondolkodunk a módszeren addig tegyünk fel vizet és forraljuk fel,  elég nagy edényben. Ha párán főzzük, akkor arra való edénybetétet kenjünk ki kis olajjal. Ha vízben – öntsünk a vízbe egy kis olajat. Én a knédlit vízben főzöm: forrásban lévő vízbe beledobom a tésztát és azonnal lefedem.

A tésztafőzésnek egyébként megint 2 fontos titka van: 1) a víznek folyamatosan forrásban kell lennie, de ne túlságosan gyöngyözzön a víz, 2) a fazék mindig legyen lefedve, nem szabad felemelni a fedőt egy pillanatra sem, mivel nem is kell forgatni benne a knédlit. Ezeket a szabályokat betartva kb. 25 (vízben) vagy 20 (párán) percig főzzük a knédlit. A kész gombócot ki kell venni az edényből és amikor kicsit lehűlt, szép széles szeletekre vágjuk tálálás előtt. A megfőtt knédlit lehet majd hűtőben tárolni rendesen becsomagolva egy-két napig (lehet hogy többet, de ezt nem kockáztatnám), a nyers de már kelt tésztát pedig mélyhűtőbe tehetjük.

A knédli ideális köret bármilyen szószhoz, pecsenyéhez, pörkölthöz, raguhoz és főzelékhez. Mivel nem vagyok édesszájú, nem kisérleteztem desszertekkel, de a knédlit édes változatban is érdemes megkostólni, lekvárral, pudinggal, krémes szószokkal. Bár lehet, hogy az édes változat sérti a jó hírét a knédlinek is és Őfelségének is :)

***

Barszcz - céklaleves: melegen és hidegen

Hasonlóan a hajdinához valamikor a céklaleves is integráns része volt a magyar étkezésnek, mára azonban ez is elfeledetté vált. Nem így történt ez a hazámban, Lengyelországban, ahol barszcz ezer változata a mindennapi és ünnepi közkedvelt étel, nagyon népszerű, nagyon gyorsan, egyszerűen elkészíthető és NAGYON finom :))) Ezért most kísérletet teszünk rá, hogy ezt a kelet-európai konyhaművészeti remekművet újra népszerűvé tegyük.

Az alap céklaleves széles körű felhasználási lehetőségeket nyújt - többféleképpen ízesíthető, hidegen és melegen egyaránt fogyasztható. Ami még nagyon fontos, érdemes nem csak céklagyökeret felhasználni hozzá, hanem a szárát is (akár levéllel együtt, ha szép, fiatal, friss a cékla). Két fő változata létezik a barszcz-nak: tejföl nélkül és tejfölös. Nálunk otthon hagyományosan a tejföl nélküli jelenik meg leggyakrabban az asztalon, azért ezt választottam.

Alap céklaleves - hozzávalók kb. 6 főre:

- 3 liter víz
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 kicsi vagy közepes vöröshagyma
- 2-3 nagy cékla
- kb. 10-15 céklaszártő
- 1 szár kaporvirág
- 1 evőkanál ecet, cukor - savanyúságot szabályozó
- só, bors, majoranna, lestyán
- olaj pirításhoz
- opcionálisan 1 húsleveskocka

Egy nagyobb méretű fazékban az apróra vágott hagymát és zúzott fokhagymát üvegesre pirítjuk kis olajon. Hozzáöntjük a vizet és beleszórjuk a közepes kockákra vágott céklát, céklaszártövet, ízlés szerint hozzáadjuk a majorannát, lestyánt, kaporvirágot, sót, borsót, tetszés szerint adhatunk hozzá egy húsleveskockát. Lefedjük a fazekat, időnként keverjük a levest. Közben kóstolgathatunk belőle és hozzáadhatunk ecetet vagy cukrot, attól függően hogy mennyire savanyúan vagy édesen szeretjük. Forrástól számított 15-20 percig főzzük, amíg a cékla teljesen meg nem puhul. Amikor kész a levesünk, leszűrjük, félretéve a céklakockákat. 

Melegen és hidegen

Barszcz-ot kétféle módon fogyaszthatunk - "italként" és levesként, melegen vagy hidegen. Ha csak egy forró, melegítő finomságra vágyunk, egyszerűen öntjük a meleg levest a bögrébe és kortyolgassuk - fantasztikus a hideg, esős őszi vagy téli estékre. Ha levesként, gazdagabban szeretnénk enni a barszcz-ot, egy leveses tálban tálaljuk, céklakockákkal, főt félbevágott tojással, főtt krumplival, káposztás-gombász krokettel, pierogi-val, kolbásszal stb. Nyáron pedig a kánikula idejében sokkal jobban esik a céklaleves hidegen - főzés után lehűtjük a levest, és amikor már hideg, egy tálban tálaljuk, céklakockákkal, apróra vágott friss vagy kovászos uborkával, frissen vágott metélőhagymával, olívabogyóval, egyéb friss zöldségekkel. 

Kovászos uborka lengyel módra

Lassan elkezdődik a kovászos uborka szezon, ezért egy lengyel családi recept következik, amely a hagyományos magyar kovászos uborkától némileg eltér.

Hozzávalók 1 literes befőttesüveghez:

- Uborka (kisebbek-nagyobbak, amennyi belefér)

- Sós víz (1 liter vízhez fél evőkanál só)

- 2-3 gerezd fokhagyma

- 1 egész szál kaporvirág

- 1 darab 5-7 cm-es tormagyökér

- kb. 20 darab mustármag

Elkészítés:

A sós vizet felforraljuk. Amíg melegszik a víz, elhelyezzük az üvegekben az uborkákat. Igyekezzünk úgy elhelyezni őket, hogy a helyet kihasználjuk, viszont ne legyenek túlságosan összezsúfolva. Miután az uborkákat elhelyeztük, hozzáadjuk a meghámozott fokhagymát egészben, megtisztított tormagyökeret, mustármagokat.

A forrásban lévő sós vízzel az üvegeket színig teleöntjük, majd az üvegeket lezárjuk, és egy kiterített konyharuhán fejjel lefelé fordítjuk, így hagyjuk lehűlni. Ez a fejjel lefelé fordítás azért fontos, mert az üveg így hermetikusan záródik.

Miután az üvegek lehűltek, visszafordítjuk őket a talpukra. Ilyenkor figyeljünk oda, nehogy valamelyik üveg a tetejénél sziszegő hangot hallasson. Ha ez mégis megtörténik, az sajnos azt jelenti, hogy nem zár rendesen, így az egész procedúrát kezdhetjük elölről, lehetőleg egy másik fedőkupakot használva.

Az így elkészített kovászos uborka 1-2 hét után fogyasztható.

Hajdinafasírt

A hajdina finom, jellegzetes ízű, egészséges gabonaféle, amely a rizs elterjedése óta Magyarországon kevéssé népszerű. Lengyelországban azonban a mai napig kedvelt hétköznapi ételnek számít. Sokoldalú felhasználhatóságát az is mutatja, hogy köretek és egytálételek mellett fasírt is készíthető belőle. Aki kedveli a hagyományos, rusztikus ízvilágot, vegetáriánus étrendet követ, vagy esetleg felidézné gyermekkora ízvilágát, a nagymama konyháját, biztosan kedvét leli majd a hajdinafasírtban.

Hozzávalók 3 személyre:

- 2 zacskó hajdina (250 g)

- 1 tojás

- só, fekete bors, borsikafű, opcionálisan 1 gerezd fokhagyma

- olaj a sütéshez

Elkészítés:

Forraljunk fel kb. 2 liter sózott vizet. A forrásban lévő vízbe helyezzük a hajdinát és főzzük kb. 15 percig. Ha megfőtt, vegyük ki a vízből. Lecsepegtetés után hagyjuk hűlni, majd tegyük egy nagyobb tálba. Fűszerezzük ízlés szerint sóval, borssal, borsikafűvel, esetleg zúzott fokhagymával. A fűszerezést kóstolással ellenőrizhetjük.

Amikor a fűszerezéssel már készen vagyunk, adjuk hozzá a tojást, majd jól keverjük össze. Formázzunk kicsi, lapos formájú fasírtokat, és forró olajban süssük aranybarnára.

Magában, tejföllel, tejfölös uborkasalátával fogyaszthatjuk, főételként és köretként egyaránt.