2013. október 14., hétfő

Domácí knedlík, azaz cseh knédli

Vastag szeletekre vágott, fehér, könnyű és pihepuha knédli tüzes, sötét vörösboros pörkölthöz  - ez a vizió már pár hónapja üldözött engem és eszembe juttatta a K.u.K Monarchia legjobb kulináris hagyományait. Nem a száraz  zsömle használatával készült, vagy egyéb változata kellett, hanem ez az egyetlen, eredeti alap knédli – nagyon világos és nagyon puha, mint egy nagy gőzgombóc. Ilyen hamisítatlan knédlit volt szerencsém kóstolni már többször Lengyelországban és Budapesten is, mindenféle cseh sör- és egyéb bohémia-fesztiválokon (nagy szégyen hogy Csehországban még nem ettem ezt sose), és akkor megszületett bennem az ellenállhatatlan vágy, hogy egyszer én is elkészítsem az eredeti cseh knédlit. Sajnos nem elegendő beírni a google-be azt hogy „cesky knedel”, mivel  így meg fogjuk tudni, hogy ezer változata létezik a knédlinek és  okos legyen az, aki tudja eldönteni, melyik recept az eredeti és egyetlen hiteles. Rájöttem, hogy valószínűleg a knédlivel ugyanez a helyzet, mint „eredeti lengyel bigos” vagy „eredeti magyar gulyásleves” receptjeivel – ahány ház annyi szokás – és az arany középutat választva összehasonlítottam jó pár cseh és nem cseh receptet, aztán belőlük alkottam az alábbit.



Összetevők:

0,5 kg búzafinomliszt (legjobb  a BL-45 típus, de jó a BL-51 vagy BL-55 is) = kb. 3 pohár
100 g friss vagy 1 csomag (7 g) szárított/instant élesztő
1 kiskanál cukor
1 kiskanál só
1 tojás
2 dl meleg teljes tej = majdnem egész pohár



A tészta készítése:

A tejet, cukrot  és élesztőt összekeverhetjük és felfuttathatjuk (kb.20 percig kell hagyni meleg helyen), de ha nincs időnk vagy kedvünk hozzá, egyszerűen az összes összetevőt egyszerre összekeverjük és szépen összegyúrjuk. A mennyiségekről: nem kell grammpontosságra kimérni őket, a legfontosabbak az arányok – 3 egység liszthez (pl. 3 pohár) nem egyész 1 egység folyadék szükséges (ebben az esetben ez tej), élesztőből pedig annyi kell, amennyit a gyártója előír, tehát mindig nézzük meg a leírást a csomagoláson – szabály szerint fél kiló liszthez elegendő egy 100 grammos kocka friss élesztő vagy egy csomag (7g) szárított/instant élesztő. A megfelelő arányok után a következő titka a sikernek a jó gyúrás – a tésztának elasztikusnak és simának kell lennie. Én egy fadeszkán vagy konyhaasztalon legalább 10-15 percig szoktam gyúrni a tésztát, hogy az összetevők jól elkeveredjenek benne és maga a tészta sok levegőt kapjon. Amikor készen vagyunk a gyúrással, betesszük a tésztát egy tálba, ráterítunk egy tiszta konyharuhát és meleg helyen hagyjuk kelni kb. 1 órát.

Amikor a tészta duplázta a térfogatát kitesszük a tálból megint a fadeszkára vagy konyhaasztalra és még egy kicsit gyúrjuk, de most finoman, úgy hogy ne nyomjuk belőle a levegőt, egy célünk van ezzel: szépen formázni egységes henger alakká. Utána még egy pillanatra pihentessük a tésztát közvetlenül a főzés előtt.



Tészta főzése:

Két módon főzhetjük a knédlinket – vízben vagy párán, viszont amíg gondolkodunk a módszeren addig tegyünk fel vizet és forraljuk fel,  elég nagy edényben. Ha párán főzzük, akkor arra való edénybetétet kenjünk ki kis olajjal. Ha vízben – öntsünk a vízbe egy kis olajat. Én a knédlit vízben főzöm: forrásban lévő vízbe beledobom a tésztát és azonnal lefedem.

A tésztafőzésnek egyébként megint 2 fontos titka van: 1) a víznek folyamatosan forrásban kell lennie, de ne túlságosan gyöngyözzön a víz, 2) a fazék mindig legyen lefedve, nem szabad felemelni a fedőt egy pillanatra sem, mivel nem is kell forgatni benne a knédlit. Ezeket a szabályokat betartva kb. 25 (vízben) vagy 20 (párán) percig főzzük a knédlit. A kész gombócot ki kell venni az edényből és amikor kicsit lehűlt, szép széles szeletekre vágjuk tálálás előtt. A megfőtt knédlit lehet majd hűtőben tárolni rendesen becsomagolva egy-két napig (lehet hogy többet, de ezt nem kockáztatnám), a nyers de már kelt tésztát pedig mélyhűtőbe tehetjük.



A knédli ideális köret bármilyen szószhoz, pecsenyéhez, pörkölthöz, raguhoz és főzelékhez. Mivel nem vagyok édesszájú, nem kisérleteztem desszertekkel, de a knédlit édes változatban is érdemes megkostólni, lekvárral, pudinggal, krémes szószokkal. Bár lehet, hogy az édes változat sérti a jó hírét a knédlinek is és Őfelségének is :)

***

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése