Burgonyás - lilahagymalekváros rétes

Ideális, ha maradt 1-2 réteslap, esetleg kis főtt krumpli, hagyma és nincs ötletetek, mit tenni vele.

Hozzávalók:

• kb.300g krumpli (főtt is jöhet)
• 3 közepes fej lilahagyma
• 1,5 evőkanál cukor
• 1-2 evőkanár olíva- vagy napraforgóolaj (sütéshez, kenéshez kell)
• 0.5 dl balzsamecet
• 1 rúd réteshez elegendő réteslap
• fűszerek: só, fehérbors, kakukkfű, bazsalikom, őrölt köménymag
• opcionálisan, ha van éppen otthon: 2-3 vékony, hosszú baconszalonna szelet

Krumpli előkészítése:

Ha nyers a burgonyánk, akkor meghámozzuk, megtisztítjuk őket és megfőzzük puhára. Ha eleve főtt krumplink van, akkor még kevesebb a munka - a lényeg, hogy pürévé kell törnünk őket és ízlés szerint fűszereznünk sóval, borssal, kakukkfűvel, köménymaggal és bazsalikommal. A pürének krémesnek kell lennie, ha túl száraz, nyugodtan hozzáadhatunk egy-két kanál tejfölt.

Lilahagymalekvár:

A lilahagymát félkör szeletekre vágjuk, kevés olajon megpuhítjuk, majd hozzáadunk cukrot és folyamatos keverés mellett karamellizáljuk. Ezután beleöntjük a balzsamecetet, majd addig pároljuk míg elfő a leve.

Rétes

A réteslapokat kiterített konyharuhára tesszük, majd kisebb adagokban egyenletesen elosztva elhelyezzük rajta a tölteléket - krumplimasszát és lilahagymalekvárt. Helyenként csepegtessünk rá pár csepp olajat. A rétesnél szokásos módon a konyharuhánál aláfogva összehajtogatjuk és a sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük. Sütés előtt a tetejére fektetünk hozzában pár szelet baconszalonnát. 200- 220 °C fokon kb.15-20 percig sütjük amíg a szalonna aranybarna lesz. Szokásos módon vágjuk szeletekre.

***

Pierś z kurczaka faszerowana twarożkiem z czerwoną cebulą z pieczonymi ziemniaczkami i ostrą papryką

Kolejny przepis jest pomysłem  na niedzielny obiad, który będzie pożywny i jednocześnie zaspokoi oczekiwania mojego męża-Węgra w kwestii palącej jak żywy ogień papryki. Faszerowana pierś z kurczaka jest też praktycznym rozwiązaniem dla rozmaitych resztek ukrywających się w lodówce, bo tak naprawdę farsz możemy zrobić z tego, co akurat mamy pod ręką :)

Składniki:

• 2 szt. piersi z kurczaka (gruba)
• ok. 100g twarogu 
• 1 duża główka czerwonej cebuli
• 5-6 ziemniaków
• 2-3 łyżki oleju do smażenia
• ok. pół litra bulionu mięsnego
• 1 ostra zielona papryka
• sól, pieprz, tymianek, grubo mielony pieprz kolorowy (mieszanka)

Pieczone ziemniaczki

Nic trudnego i żadna nowość, ale o wiele smaczniejsze niż gotowane: obrane i oczyszczone ziemniaki kroimy na dość grube kawałki, obgotowujemy ok. 10 minut, po czym wykładamy je do posmarowanej olejem brytfanny i pieczemy w piekarniku na złoty kolor ok. 20-25 minut w temperaturze 200 °C.

Farsz z twarogu i czerwonej cebuli

Cebulę drobno kroimy i mieszamy z twarogiem oraz przyprawami do smaku. Możemy w trakcie przyprawiania kontrolować smak  przez podjadanie :)

Pierś z kurczaka

Oczyszczoną z błon i ścięgien pierś kurczaka nacinamy wzdłuż i w powstałą kieszonkę upychamy nadzienie z twarożka. Kiedy piersi są już wypełnione farszem, zabezpieczamy brzegi nacięcia kilkoma wykałaczkami. W garnku rozgrzewamy odrobinę oleju i obsmażamy piersi, następnie podlewając bulionem dusimy całość pod przykryciem ok. 15-20 minut na średnim ogniu. Parę minut przed upływem czasu ściągamy przykrywkę i dusimy aż odparuje resztka bulionu. Na sam koniec przyprawiamy grubo zmielonym kolorowym pieprzem.

Gotowe faszerowane piersi podajemy z pieczonymi ziemniaczkami i świeżą,  pokrojoną na kawałki ostrą zieloną papryką.

Túróval töltött lilahagymás csirkemell sült krumplival és erős paprikával

Férjem várakozásainak eleget téve vasárnapi ebédnek készítettem el ezt a fehérjedús csípős finomságot. Nagyon jó és sporolós ötlet ha vannak "maradékok", amiket fel lehet használni, mert igazából csak a csirkemell kell, a többi összetevő variálható lehetőségek szerint :)

 Hozzávalók:

• 2 nagy vastag csirkemell
• kb.100g tehéntúró
• 1 nagy fej lilahagyma
• 5-6 db nagy burgonya
• 2-3 evőkanál olaj
• kb. 0,5 húsleves alaplé
• 1 hegyes erős zöldpaprika
• só, bors, durvára darált színes bors, kakukkfű

Sült krumpli

A megtisztított burgonyát vastagabb szeletekre vágjuk, 10 perc előfőzés után olajozott tepsibe rakva 200 °C fokos sütőben aranybarnára sütjük.

Túrós-lilahagymás töltelék

Az apróra vágott lilahagymát elkeverjük a túróval, borssal, sóval, friss kakukkfűvel  - fűszerek ízlés szerint. Munka közben kóstolással ellenőrizhetjük az ízét.

Csirkemell

A megtisztított és hártyátlanított  csirkemellfillén nagyméretű bemetszést ejtjünk (kb. úgy mint gyros készítésekor a pitában), majd a belsejét újjnyi vastagságban megtöltjük a lilahagymás túróval. A megtöltött fillét a bemetszésnél 2-3 fogpiszkálóval átszúrva lezárjuk. Kis mennyiségű felhevített olajon mind a két oldalát enyhén átsütjük, majd a húsleves alaplét ráöntjük és 15-20 percig puhítjuk – közepes lángon, lefedve. Kivétel előtt pár perccel távolítjuk a fedőt és hagyjuk kipárolni a maradék lének, a legvégén színes borssal ízesítjuk.

A töltött csirkemellet sült burgonyával és friss erős zöldpaprikával tálaljuk.

Lengyel-magyar blogunk újraindul!

Bizonyára régóta nem jelentkeztünk, ami viszont nem jelenti azt, hogy nem alkottunk!

Most visszatérünk még több finom recepttel és ötlettel, hogyan lehet bevezetni egy kis varázslatot a mindennapi főzésünkbe.

Saját kis hozzáadott értékünk a nemzetközi kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez a többnyelvűség, azért mostantól kezdve legalább 2 nyelvben találtok nálunk tippeket, mit és hogyan főzzünk - természetesen elsősorban magyarul és lengyelül :) 

Ha az adott ételnek van érdekes története vagy történelmi képzettársítása, nem felejtjük el ezt megemlíteni. Főleg a volt közös Monarchiánkra koncentrálunk, amelynek a nyomai bőségesen találhatóak Közép-Kelet Európában és tükrözik a nemzeteink együttélését és együttműködését a korszakok során :)

Domácí knedlík, azaz cseh knédli

Vastag szeletekre vágott, fehér, könnyű és pihepuha knédli tüzes, sötét vörösboros pörkölthöz  - ez a vizió már pár hónapja üldözött engem és eszembe juttatta a K.u.K Monarchia legjobb kulináris hagyományait. Nem a száraz  zsömle használatával készült, vagy egyéb változata kellett, hanem ez az egyetlen, eredeti alap knédli – nagyon világos és nagyon puha, mint egy nagy gőzgombóc. Ilyen hamisítatlan knédlit volt szerencsém kóstolni már többször Lengyelországban és Budapesten is, mindenféle cseh sör- és egyéb bohémia-fesztiválokon (nagy szégyen hogy Csehországban még nem ettem ezt sose), és akkor megszületett bennem az ellenállhatatlan vágy, hogy egyszer én is elkészítsem az eredeti cseh knédlit. Sajnos nem elegendő beírni a google-be azt hogy „cesky knedel”, mivel  így meg fogjuk tudni, hogy ezer változata létezik a knédlinek és  okos legyen az, aki tudja eldönteni, melyik recept az eredeti és egyetlen hiteles. Rájöttem, hogy valószínűleg a knédlivel ugyanez a helyzet, mint „eredeti lengyel bigos” vagy „eredeti magyar gulyásleves” receptjeivel – ahány ház annyi szokás – és az arany középutat választva összehasonlítottam jó pár cseh és nem cseh receptet, aztán belőlük alkottam az alábbit.

Összetevők:

0,5 kg búzafinomliszt (legjobb  a BL-45 típus, de jó a BL-51 vagy BL-55 is) = kb. 3 pohár

100 g friss vagy 1 csomag (7 g) szárított/instant élesztő

1 kiskanál cukor

1 kiskanál só

1 tojás

2 dl meleg teljes tej = majdnem egész pohár

A tészta készítése:

A tejet, cukrot  és élesztőt összekeverhetjük és felfuttathatjuk (kb.20 percig kell hagyni meleg helyen), de ha nincs időnk vagy kedvünk hozzá, egyszerűen az összes összetevőt egyszerre összekeverjük és szépen összegyúrjuk. A mennyiségekről: nem kell grammpontosságra kimérni őket, a legfontosabbak az arányok – 3 egység liszthez (pl. 3 pohár) nem egyész 1 egység folyadék szükséges (ebben az esetben ez tej), élesztőből pedig annyi kell, amennyit a gyártója előír, tehát mindig nézzük meg a leírást a csomagoláson – szabály szerint fél kiló liszthez elegendő egy 100 grammos kocka friss élesztő vagy egy csomag (7g) szárított/instant élesztő. A megfelelő arányok után a következő titka a sikernek a jó gyúrás – a tésztának elasztikusnak és simának kell lennie. Én egy fadeszkán vagy konyhaasztalon legalább 10-15 percig szoktam gyúrni a tésztát, hogy az összetevők jól elkeveredjenek benne és maga a tészta sok levegőt kapjon. Amikor készen vagyunk a gyúrással, betesszük a tésztát egy tálba, ráterítunk egy tiszta konyharuhát és meleg helyen hagyjuk kelni kb. 1 órát.

Amikor a tészta duplázta a térfogatát kitesszük a tálból megint a fadeszkára vagy konyhaasztalra és még egy kicsit gyúrjuk, de most finoman, úgy hogy ne nyomjuk belőle a levegőt, egy célünk van ezzel: szépen formázni egységes henger alakká. Utána még egy pillanatra pihentessük a tésztát közvetlenül a főzés előtt.

Tészta főzése:

Két módon főzhetjük a knédlinket – vízben vagy párán, viszont amíg gondolkodunk a módszeren addig tegyünk fel vizet és forraljuk fel,  elég nagy edényben. Ha párán főzzük, akkor arra való edénybetétet kenjünk ki kis olajjal. Ha vízben – öntsünk a vízbe egy kis olajat. Én a knédlit vízben főzöm: forrásban lévő vízbe beledobom a tésztát és azonnal lefedem.

A tésztafőzésnek egyébként megint 2 fontos titka van: 1) a víznek folyamatosan forrásban kell lennie, de ne túlságosan gyöngyözzön a víz, 2) a fazék mindig legyen lefedve, nem szabad felemelni a fedőt egy pillanatra sem, mivel nem is kell forgatni benne a knédlit. Ezeket a szabályokat betartva kb. 25 (vízben) vagy 20 (párán) percig főzzük a knédlit. A kész gombócot ki kell venni az edényből és amikor kicsit lehűlt, szép széles szeletekre vágjuk tálálás előtt. A megfőtt knédlit lehet majd hűtőben tárolni rendesen becsomagolva egy-két napig (lehet hogy többet, de ezt nem kockáztatnám), a nyers de már kelt tésztát pedig mélyhűtőbe tehetjük.

A knédli ideális köret bármilyen szószhoz, pecsenyéhez, pörkölthöz, raguhoz és főzelékhez. Mivel nem vagyok édesszájú, nem kisérleteztem desszertekkel, de a knédlit édes változatban is érdemes megkostólni, lekvárral, pudinggal, krémes szószokkal. Bár lehet, hogy az édes változat sérti a jó hírét a knédlinek is és Őfelségének is :)

***

Domácí knedlík, czyli czeski knedel

Bielusieńka, lekka i puszysta bułeczka pokrojona w plastry do gorącego, ciemnego winnego gulaszu – wizja tego cudu przywołującego na myśl najlepsze tradycje kulinarne CK Monarchii  chodziła za mną już wiele miesięcy.  Nie wersja z wykorzystaniem czerstwej bułki ani żadne inne wariacje “na temat” rzeczonego knedla ale ten prawdziwy, podstawowy - jasny i miękki,  jak wielka kluska na parze. Testowałam słynny czeski knedel w takiej pierwotnej postaci podczas rozmaitych festiwali piwa czeskiego i innych bohemizmów w Polsce oraz w Budapeszcie (wstyd przyznać nigdy w ojczyźnie przysmaku) I chęć zrobienia knedla wg tradycyjnej receptury zawładnęła moimi myślami. Niestety wpisanie w google nazwy “cesky knedlík” powoduje, iż dowiadujemy się o istnieniu setki różnych rodzajów knedli I konia z rzędem temu, kto podejmie się rozsądzenia, który przepis jest tym prawdziwym i jedynym autentycznym  J Sprawa zapewne ma się tak samo, jak w przypadku autentycznego polskiego bigosu lub autentycznego węgierskiego gulaszu, więc posłużyłam się metodą złotego środka i porównawszy kilkanaście czeskich i nieczeskich przepisów doszłam do poniższego.

Składniki:

0,5 kg mąki pszennej (najlepiej tortowa lub luksusowa) ok.3 szklanki

100 g drożdży świeżych lub paczka (7g) suszonych/instant

łyżeczka cukru

łyżeczka soli

1 jajko

2 dl ciepłego pełnotłustego mleka – niepełna szklanka

Przygotowanie:

Z mleka, cukru oraz drożdży można najpierw przygotować zaczyn (te trzy składniki mieszamy i odstawiamy na ok.20 minut), ale w razie braku czasu lub chęci można spokojnie wymieszać wszystkie podane wyżej ingrediencje na raz i dobrze wyrobić ciasto. Jeśli chodzi o ilości to nie trzeba ich mierzyć co do grama, najważniejsza jest proporcja – na 3 jednostki (np. Szklanki) mąki potrzebujemy niepełną 1 jednostkę płynu, w tym wypadku ciepłego mleka, drożdży z kolei ma być tyle ile potrzeba na daną ilość mąki wg producenta drożdży – z reguły kostka 100 g lub paczka suszonych/instant 7 g wystarcza na pół kilo mąki. Najważniejsze jest dobre wyrobienie ciasta, ma być gładkie i elastyczne. Zwykle wyrabiam ciasto na blacie albo drewnianej desce/stolnicy ok. 10-15 minut, żeby składniki dobrze się wymieszały a samo ciasto złapało dużo powietrza. Wyrobione ciasto przykrywamy sciereczką i odstawiamy do wyrośnięcia na ok. godzinę.

Kiedy ciasto dobrze wyrosło, wykładamy je z naczynia, w którym wyrastało, na blat/stolnicę i ponownie wyrabiamy, tym razem jednak delikatnie aby nie zgnieść pęcherzyków powietrza – to wyrabianie ma na celu sformowanie jednolitej bryły w kształcie walca. Gotowe ciasto zostawiam jeszcze na kilka minut zanim zostanie ugotowane aby odpoczęło.

Gotowanie ciasta:

Możemy ugotować naszego knedla na dwa sposoby: gotowanie w wodzie lub gotowanie na parze,  zastanawiając się nad sposobem gotowania, zagotujmy wodę w  dość  dużym garnku i w zależności od metody  dodajmy trochę oleju do gotującej się wody (jeżeli gotujemy w kąpieli wodnej) lub posmarujmy olejem wstawkę do garnka (jeśli gotujemy na parze). Ja robię swojego knedla gotując go w wodzie: do gotującej się wody wrzucam uformowane ciasto i natychmiast przykrywam przykrywką. W gotowaniu ważne są dwie rzeczy: 1) woda ma być ciągle gotująca się (z bąbelkami) ale nie za bardzo, 2) garnek ma być ciągle przykryty – nie wolno podnosić przykrywki nawet na chwilę, nie ma bowiem potrzeby przewracania knedla podczas gotowania. W ten sposób gotujemy ciasto ok. 25 minut (kąpiel wodna) lub 20 minut (na parze). Gotowego knedla wyciągamy z wody, czekamy chwilę aż ostygnie na tyle, że można go pokroić i przed podaniem kroimy w plastry.  Knedel można przechowywać szczelnie zamknięty w lodówce jeszcze przez 1-2 dni (możliwe że i dłużej, ale nie ryzykowałabym), można również zamrozić wyrośnięte ciasto jeszcze przed gotowaniem.

Knedel jest idealnym dodatkiem do wszelkich sosów, pieczeni, gulaszy, ragu i potrawek z każdego rodzaju mięsa. Nie robiłam ekseprymentów w tym kierunku, bo nie jestem amatorem deserów  ale knedel nadaje się też do spożycia na słodko, z dżemami, konfiturami, budyniem, słodkimi sosami. Możliwe jednak, że wersja na słodko jest obrazą majestatu i knedla i Najjaśniej nam Panującego :)

***

Kenyérlángos

Nehéz dolog minden napra valami finom ebédet kitalálni, főleg amikor későn érek haza, és már semmi kedvem nekiállni sütni-főzni... A kenyérlángos ugyan nem gyors, viszont abszolút nyerő választás :)
Mivel csak ketten vagyunk, most egy elég kis adagot írok le, de az eredeti receptem pont kétszer ekkora adagra van.

Szóval először is egy negyed élesztőt egy kis cukros langyos tejben felfuttattam. Míg vártam az élesztőre, kimértem 25 dkg lisztet, egy fél evőkanál sót, 1,5 dl langyos vizet és fél dl olajat (ez lehet olívaolaj, nekem most csak sima napraforgóolajam volt itthon). Ezt összegyúrtam (illetve, csaltam, mert robotgéppel kevertem össze*), aztán hozzáadtam a már felfutott élesztőt, ezzel is jól összedolgoztam a tésztát, és hagytam szépen megkelni a kelesztőtálamban :) Most kb másfél órát hagytam pihengetni, mert közben elég sok dolgot kellett még csinálnom...Ami ezek közül a kenyérlángoshoz fontos, hogy felkockáztam egy elég nagy fej hagymát, és felvágtam kb 15-20 dkg finom húsos szalonnát is apró kockákra. Először a szalonnát pirítottam egy kis olajon, és aztán abban a zsírban, amit a szalonna kiengedett, a hagymát is megfonnyasztottam.
A kinyújtott tésztát egy kiolajozott tepsibe elegyengettem (általában olívaolajjal kenem ki, de mivel most nem volt, a szalonna zsírjából öntöttem kicsit a tepsibe és azt kentem el). A sütőt előmelegítettem 200 fokra, közben a tészta még pihent egy 15-20 percet a tepsiben.
Kb. 10-15 percig sütöttem a tésztát, amíg egy kicsit megpirult a teteje, aztán kivettem és rákentem egy nagy doboz tejföl felét (ez az a nagyon nagy doboz, ami majdnem 500 g-os, úgyhogy egy sima nagydobozos tejföl is elég egy ekkora adagra). Mindezek után rászórtam a hagymát és a szalonnát és még egy 10 percig sütöttem hogy tényleg teljesen megsüljön a tészta is, és hogy a tejfölből is egy kicsi beszívódjon a tésztába.
Most már a konyhapulton pihen és várja hogy felvágjam és bedobozoljam holnapra...:)

(Egyszer azt hallottam, hogy ha valaki rosszkedvűen kezd el élesztős tésztát gyúrni, akkor nem fog megkelni, mert az élő tészta "megérzi" rossz kedvet..Nem mondom hogy rossz kedvem volt de elég fáradt voltam, úgyhogy ezt nem akartam megkockáztatni..Ti erről mit tudtok, szabad rosszkedvűen is tésztát gyúrni? :) )