2013. október 20., vasárnap

Pieczona papryka z kaszą jęczmienną – pęczak

Danie jednogarnkowe z papryką i kaszą pęczak w roli głównej, czyli kolejny sposób na połączenie kuchni węgierskiej (papryka!) i  tradycyjnej polskiej (kasza). Każdy może zmodyfikować przepis wg własnego uznania – potrawa jest dobrą podstawą do kompozycji wegańskich, wegetariańskich oraz mięsnych, w zależności od użytych dodatków.

 

Składniki na porcję dla 2 osób:
  • 4 średnie słodkie papryki typu kapia
  • 1 szklanka kaszy jęczmiennej - pęczak
  • 3 szklanki bulionu warzywnego lub mięsnego
  • 1 spora cebula
  • 2 ząbki czosnku
  • olej do smażenia/pieczenia
  • 1 duży bardzo dojrzały pomidor lub  2 łyżki przecieru/koncentratu pomidorowego
  • przyprawy: sól, pieprz biały lub kolorowy, bazylia, oregano, tymianek, cząber, kurkuma
  • opcionalnie w zależności od preferencji:  śmietana, ser żółty, słonina/bekon, kiełbasa lub cokolwiek na co macie ochotę J


Przygotowanie:

Zaczynamy od cebuli i czosnku – kroimy oboje drobniutko i w garnku podsmażamy na odrobinie oleju. Dodajemy pokrojonego w kawałki pomidora lub koncentrat i dobrze wymyty pęczak. Mieszamy całość, dodajemy trochę bulionu i dusimy pod przykryciem na małym ogniu, podlewając od czasu do czasu bulionem dotąd, aż pęczak wchłonie płyn i bedzie miękki. Na koniec dodajemy przyprawy.
Jeżeli przygotowujemy wersję mięsną z kiełbasą lub słoninką/boczkiem, pokrojone składniki podsmażamy na początku razem z cebulką i czosnkiem, dzięki czemu kasza nabierze aromatu. Ale możemy również przygotować wkład mięsny na osobnej patelni i dodać do kaszy na koniec.

Kiedy nasza kasza dochodzi, mamy czas zająć się papryką – myjemy i usuwamy gniazda nasienne, pozostawiając jednak paprykę w całości. Nacieramy ją olejem i podpiekamy w nagrzanym do 180-200°C piekarniku ok. 15 minut. Wyciagamy następnie papryki i nadziewamy je gotową już kaszą, po czym skrapiamy lekko olejem i spowrotem wkładamy do piekarnika na kolejne 20 minut. Potrawa jest gotowa kiedy papryka zmięknie.



Danie jest smakowite samo w sobie, ale możemy je urozmaicić, przygotowując dodatkowo sos śmietanowy lub serowy lub zapiekając paprykę razem z tartym serem (np. cheddar) albo plasterkami bekonu.

***

Sült paprika gerslivel

Kis varáció paprikával és gerslivel a főszerepben - nagyon kevés munkát igényel és nagyon jó alapja bármilyen fűszerezésnek. Csípősen, paradicsomosan, telfölösen, vegásan, vegetáriánus vagy húsimádó módon egyaránt finom.



Hozzávalók 2 főre:

  • 4 db közepes kápia paprika
  • 1 pohár gersli
  • 3 pohár zöldség- vagy húsalaplé
  • 1 nagy fej hagyma (lehet vörös vagy lila)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • kis olaj sütéshez
  • 1 db nagyon érett édes paradicsom vagy 2 kanál paradicsompüré
  • fűszerek: só, színes vagy fehérbors, bazsalikom, oregánó, kakukkfű, borsikafű, kurkuma
  • opciónálisan: tejföl és/vagy szalonna, kolbász, vagy amihez csak van kedvetek :)



Készítés:

A hagymával és fokhagymával kezdünk: apróra vágjuk mind a kettőt és egy nagyobb fazékban kis olajon megpirítjuk, aztán belevágjuk a paradicsomot vagy ha pürénk van, akkor azt és hozzáadjuk a szépen átmosott gerslit. Összekeverjük az egészet és öntünk rá kis alaplevet. Az egészet lefedjük és fokozatosan adagolva bele a többi alaplevet, kis lángon addig főzzük, amíg a gersli beszívja a folyadékot és teljesen puhára megfő. Legvégén hozzáadjuk a fűszereket, ízlés szerint.
Ha húsos változatot választottunk, akkor érdemes hagymával együtt pirítani szalonnát vagy kolbászt, így a gersli is megfogja az aromát. De lehet külön serpenyőn is, és csak utolagosan összekeverni már készen álló gerslivel.
Amíg készül a gersli, foglalkozhatunk paprikával - megmossuk és kicsumázzuk, aztán kis olajjal bedörzsöljük és egy tepsiben az előmelegített (kb. 180-200°C) sütőbe rakjuk 15 percig. Ezután kivesszük és kitöltjuk gerslivel, aztán újra a sütőbe helyezzük. Érdemes kis olajat csöppenteni rá. Továbbá kb. 20 percig süssük - akkor kész amikor puha a paprika.

Magában is tökéletes, de lehet hozzá készíteni pl. tejfölös vagy sajtos mártás, esetleg még sütéskor rátenni reszelt sajtot (pl. cheddar) vagy baconszalonnát szeletelve.

Burgonyás - lilahagymalekváros rétes

Ideális, ha maradt 1-2 réteslap, esetleg kis főtt krumpli, hagyma és nincs ötletetek, mit tenni vele.




Hozzávalók:
  • kb.300g krumpli (főtt is jöhet)
  • 3 közepes fej lilahagyma
  • 1,5 evőkanál cukor
  • 1-2 evőkanár olíva- vagy napraforgóolaj (sütéshez, kenéshez kell)
  • 0.5 dl balzsamecet
  • 1 rúd réteshez elegendő réteslap
  • fűszerek: só, fehérbors, kakukkfű, bazsalikom, őrölt köménymag
  • opcionálisan, ha van éppen otthon: 2-3 vékony, hosszú baconszalonna szelet

Krumpli előkészítése:
Ha nyers a burgonyánk, akkor meghámozzuk, megtisztítjuk őket és megfőzzük puhára. Ha eleve főtt krumplink van, akkor még kevesebb a munka - a lényeg, hogy pürévé kell törnünk őket és ízlés szerint fűszereznünk sóval, borssal, kakukkfűvel, köménymaggal és bazsalikommal. A pürének krémesnek kell lennie, ha túl száraz, nyugodtan hozzáadhatunk egy-két kanál tejfölt.

Lilahagymalekvár:
A lilahagymát félkör szeletekre vágjuk, kevés olajon megpuhítjuk, majd hozzáadunk cukrot és folyamatos keverés mellett karamellizáljuk. Ezután beleöntjük a balzsamecetet, majd addig pároljuk míg elfő a leve.

Rétes
A réteslapokat kiterített konyharuhára tesszük, majd kisebb adagokban egyenletesen elosztva elhelyezzük rajta a tölteléket - krumplimasszát és lilahagymalekvárt. Helyenként csepegtessünk rá pár csepp olajat. A rétesnél szokásos módon a konyharuhánál aláfogva összehajtogatjuk és a sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük. Sütés előtt a tetejére fektetünk hozzában pár szelet baconszalonnát. 200- 220 °C fokon kb.15-20 percig sütjük amíg a szalonna aranybarna lesz. Szokásos módon vágjuk szeletekre.

***




Pierś z kurczaka faszerowana twarożkiem z czerwoną cebulą z pieczonymi ziemniaczkami i ostrą papryką

Kolejny przepis jest pomysłem  na niedzielny obiad, który będzie pożywny i jednocześnie zaspokoi oczekiwania mojego męża-Węgra w kwestii palącej jak żywy ogień papryki. Faszerowana pierś z kurczaka jest też praktycznym rozwiązaniem dla rozmaitych resztek ukrywających się w lodówce, bo tak naprawdę farsz możemy zrobić z tego, co akurat mamy pod ręką :)



Składniki:
  • 2 szt. piersi z kurczaka (gruba)
  • ok. 100g twarogu 
  • 1 duża główka czerwonej cebuli
  • 5-6 ziemniaków
  • 2-3 łyżki oleju do smażenia
  • ok. pół litra bulionu mięsnego
  • 1 ostra zielona papryka
  • sól, pieprz, tymianek, grubo mielony pieprz kolorowy (mieszanka)

Pieczone ziemniaczki
Nic trudnego i żadna nowość, ale o wiele smaczniejsze niż gotowane: obrane i oczyszczone ziemniaki kroimy na dość grube kawałki, obgotowujemy ok. 10 minut, po czym wykładamy je do posmarowanej olejem brytfanny i pieczemy w piekarniku na złoty kolor ok. 20-25 minut w temperaturze 200 °C.


Farsz z twarogu i czerwonej cebuli
Cebulę drobno kroimy i mieszamy z twarogiem oraz przyprawami do smaku. Możemy w trakcie przyprawiania kontrolować smak  przez podjadanie :)


Pierś z kurczaka
Oczyszczoną z błon i ścięgien pierś kurczaka nacinamy wzdłuż i w powstałą kieszonkę upychamy nadzienie z twarożka. Kiedy piersi są już wypełnione farszem, zabezpieczamy brzegi nacięcia kilkoma wykałaczkami. W garnku rozgrzewamy odrobinę oleju i obsmażamy piersi, następnie podlewając bulionem dusimy całość pod przykryciem ok. 15-20 minut na średnim ogniu. Parę minut przed upływem czasu ściągamy przykrywkę i dusimy aż odparuje resztka bulionu. Na sam koniec przyprawiamy grubo zmielonym kolorowym pieprzem.

Gotowe faszerowane piersi podajemy z pieczonymi ziemniaczkami i świeżą,  pokrojoną na kawałki ostrą zieloną papryką.

Túróval töltött lilahagymás csirkemell sült krumplival és erős paprikával


Férjem várakozásainak eleget téve vasárnapi ebédnek készítettem el ezt a fehérjedús csípős finomságot. Nagyon jó és sporolós ötlet ha vannak "maradékok", amiket fel lehet használni, mert igazából csak a csirkemell kell, a többi összetevő variálható lehetőségek szerint :)



 Hozzávalók:
  • 2 nagy vastag csirkemell
  • kb.100g tehéntúró
  • 1 nagy fej lilahagyma
  • 5-6 db nagy burgonya
  • 2-3 evőkanál olaj
  • kb. 0,5 húsleves alaplé
  • 1 hegyes erős zöldpaprika
  • só, bors, durvára darált színes bors, kakukkfű


Sült krumpli
A megtisztított burgonyát vastagabb szeletekre vágjuk, 10 perc előfőzés után olajozott tepsibe rakva 200 °C fokos sütőben aranybarnára sütjük.


Túrós-lilahagymás töltelék
Az apróra vágott lilahagymát elkeverjük a túróval, borssal, sóval, friss kakukkfűvel  - fűszerek ízlés szerint. Munka közben kóstolással ellenőrizhetjük az ízét.


Csirkemell
A megtisztított és hártyátlanított  csirkemellfillén nagyméretű bemetszést ejtjünk (kb. úgy mint gyros készítésekor a pitában), majd a belsejét újjnyi vastagságban megtöltjük a lilahagymás túróval. A megtöltött fillét a bemetszésnél 2-3 fogpiszkálóval átszúrva lezárjuk. Kis mennyiségű felhevített olajon mind a két oldalát enyhén átsütjük, majd a húsleves alaplét ráöntjük és 15-20 percig puhítjuk – közepes lángon, lefedve. Kivétel előtt pár perccel távolítjuk a fedőt és hagyjuk kipárolni a maradék lének, a legvégén színes borssal ízesítjuk.


A töltött csirkemellet sült burgonyával és friss erős zöldpaprikával tálaljuk.

2013. október 14., hétfő

Lengyel-magyar blogunk újraindul!


Bizonyára régóta nem jelentkeztünk, ami viszont nem jelenti azt, hogy nem alkottunk!
Most visszatérünk még több finom recepttel és ötlettel, hogyan lehet bevezetni egy kis varázslatot a mindennapi főzésünkbe.

Saját kis hozzáadott értékünk a nemzetközi kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez a többnyelvűség, azért mostantól kezdve legalább 2 nyelvben találtok nálunk tippeket, mit és hogyan főzzünk - természetesen elsősorban magyarul és lengyelül :) 

Ha az adott ételnek van érdekes története vagy történelmi képzettársítása, nem felejtjük el ezt megemlíteni. Főleg a volt közös Monarchiánkra koncentrálunk, amelynek a nyomai bőségesen találhatóak Közép-Kelet Európában és tükrözik a nemzeteink együttélését és együttműködését a korszakok során :)


Domácí knedlík, azaz cseh knédli

Vastag szeletekre vágott, fehér, könnyű és pihepuha knédli tüzes, sötét vörösboros pörkölthöz  - ez a vizió már pár hónapja üldözött engem és eszembe juttatta a K.u.K Monarchia legjobb kulináris hagyományait. Nem a száraz  zsömle használatával készült, vagy egyéb változata kellett, hanem ez az egyetlen, eredeti alap knédli – nagyon világos és nagyon puha, mint egy nagy gőzgombóc. Ilyen hamisítatlan knédlit volt szerencsém kóstolni már többször Lengyelországban és Budapesten is, mindenféle cseh sör- és egyéb bohémia-fesztiválokon (nagy szégyen hogy Csehországban még nem ettem ezt sose), és akkor megszületett bennem az ellenállhatatlan vágy, hogy egyszer én is elkészítsem az eredeti cseh knédlit. Sajnos nem elegendő beírni a google-be azt hogy „cesky knedel”, mivel  így meg fogjuk tudni, hogy ezer változata létezik a knédlinek és  okos legyen az, aki tudja eldönteni, melyik recept az eredeti és egyetlen hiteles. Rájöttem, hogy valószínűleg a knédlivel ugyanez a helyzet, mint „eredeti lengyel bigos” vagy „eredeti magyar gulyásleves” receptjeivel – ahány ház annyi szokás – és az arany középutat választva összehasonlítottam jó pár cseh és nem cseh receptet, aztán belőlük alkottam az alábbit.



Összetevők:

0,5 kg búzafinomliszt (legjobb  a BL-45 típus, de jó a BL-51 vagy BL-55 is) = kb. 3 pohár
100 g friss vagy 1 csomag (7 g) szárított/instant élesztő
1 kiskanál cukor
1 kiskanál só
1 tojás
2 dl meleg teljes tej = majdnem egész pohár



A tészta készítése:

A tejet, cukrot  és élesztőt összekeverhetjük és felfuttathatjuk (kb.20 percig kell hagyni meleg helyen), de ha nincs időnk vagy kedvünk hozzá, egyszerűen az összes összetevőt egyszerre összekeverjük és szépen összegyúrjuk. A mennyiségekről: nem kell grammpontosságra kimérni őket, a legfontosabbak az arányok – 3 egység liszthez (pl. 3 pohár) nem egyész 1 egység folyadék szükséges (ebben az esetben ez tej), élesztőből pedig annyi kell, amennyit a gyártója előír, tehát mindig nézzük meg a leírást a csomagoláson – szabály szerint fél kiló liszthez elegendő egy 100 grammos kocka friss élesztő vagy egy csomag (7g) szárított/instant élesztő. A megfelelő arányok után a következő titka a sikernek a jó gyúrás – a tésztának elasztikusnak és simának kell lennie. Én egy fadeszkán vagy konyhaasztalon legalább 10-15 percig szoktam gyúrni a tésztát, hogy az összetevők jól elkeveredjenek benne és maga a tészta sok levegőt kapjon. Amikor készen vagyunk a gyúrással, betesszük a tésztát egy tálba, ráterítunk egy tiszta konyharuhát és meleg helyen hagyjuk kelni kb. 1 órát.

Amikor a tészta duplázta a térfogatát kitesszük a tálból megint a fadeszkára vagy konyhaasztalra és még egy kicsit gyúrjuk, de most finoman, úgy hogy ne nyomjuk belőle a levegőt, egy célünk van ezzel: szépen formázni egységes henger alakká. Utána még egy pillanatra pihentessük a tésztát közvetlenül a főzés előtt.



Tészta főzése:

Két módon főzhetjük a knédlinket – vízben vagy párán, viszont amíg gondolkodunk a módszeren addig tegyünk fel vizet és forraljuk fel,  elég nagy edényben. Ha párán főzzük, akkor arra való edénybetétet kenjünk ki kis olajjal. Ha vízben – öntsünk a vízbe egy kis olajat. Én a knédlit vízben főzöm: forrásban lévő vízbe beledobom a tésztát és azonnal lefedem.

A tésztafőzésnek egyébként megint 2 fontos titka van: 1) a víznek folyamatosan forrásban kell lennie, de ne túlságosan gyöngyözzön a víz, 2) a fazék mindig legyen lefedve, nem szabad felemelni a fedőt egy pillanatra sem, mivel nem is kell forgatni benne a knédlit. Ezeket a szabályokat betartva kb. 25 (vízben) vagy 20 (párán) percig főzzük a knédlit. A kész gombócot ki kell venni az edényből és amikor kicsit lehűlt, szép széles szeletekre vágjuk tálálás előtt. A megfőtt knédlit lehet majd hűtőben tárolni rendesen becsomagolva egy-két napig (lehet hogy többet, de ezt nem kockáztatnám), a nyers de már kelt tésztát pedig mélyhűtőbe tehetjük.



A knédli ideális köret bármilyen szószhoz, pecsenyéhez, pörkölthöz, raguhoz és főzelékhez. Mivel nem vagyok édesszájú, nem kisérleteztem desszertekkel, de a knédlit édes változatban is érdemes megkostólni, lekvárral, pudinggal, krémes szószokkal. Bár lehet, hogy az édes változat sérti a jó hírét a knédlinek is és Őfelségének is :)

***

Domácí knedlík, czyli czeski knedel

Bielusieńka, lekka i puszysta bułeczka pokrojona w plastry do gorącego, ciemnego winnego gulaszu – wizja tego cudu przywołującego na myśl najlepsze tradycje kulinarne CK Monarchii  chodziła za mną już wiele miesięcy.  Nie wersja z wykorzystaniem czerstwej bułki ani żadne inne wariacje “na temat” rzeczonego knedla ale ten prawdziwy, podstawowy - jasny i miękki,  jak wielka kluska na parze. Testowałam słynny czeski knedel w takiej pierwotnej postaci podczas rozmaitych festiwali piwa czeskiego i innych bohemizmów w Polsce oraz w Budapeszcie (wstyd przyznać nigdy w ojczyźnie przysmaku) I chęć zrobienia knedla wg tradycyjnej receptury zawładnęła moimi myślami. Niestety wpisanie w google nazwy “cesky knedlík” powoduje, iż dowiadujemy się o istnieniu setki różnych rodzajów knedli I konia z rzędem temu, kto podejmie się rozsądzenia, który przepis jest tym prawdziwym i jedynym autentycznym  J Sprawa zapewne ma się tak samo, jak w przypadku autentycznego polskiego bigosu lub autentycznego węgierskiego gulaszu, więc posłużyłam się metodą złotego środka i porównawszy kilkanaście czeskich i nieczeskich przepisów doszłam do poniższego.




Składniki:
0,5 kg mąki pszennej (najlepiej tortowa lub luksusowa) ok.3 szklanki
100 g drożdży świeżych lub paczka (7g) suszonych/instant
łyżeczka cukru
łyżeczka soli
1 jajko
2 dl ciepłego pełnotłustego mleka – niepełna szklanka


Przygotowanie:

Z mleka, cukru oraz drożdży można najpierw przygotować zaczyn (te trzy składniki mieszamy i odstawiamy na ok.20 minut), ale w razie braku czasu lub chęci można spokojnie wymieszać wszystkie podane wyżej ingrediencje na raz i dobrze wyrobić ciasto. Jeśli chodzi o ilości to nie trzeba ich mierzyć co do grama, najważniejsza jest proporcja – na 3 jednostki (np. Szklanki) mąki potrzebujemy niepełną 1 jednostkę płynu, w tym wypadku ciepłego mleka, drożdży z kolei ma być tyle ile potrzeba na daną ilość mąki wg producenta drożdży – z reguły kostka 100 g lub paczka suszonych/instant 7 g wystarcza na pół kilo mąki. Najważniejsze jest dobre wyrobienie ciasta, ma być gładkie i elastyczne. Zwykle wyrabiam ciasto na blacie albo drewnianej desce/stolnicy ok. 10-15 minut, żeby składniki dobrze się wymieszały a samo ciasto złapało dużo powietrza. Wyrobione ciasto przykrywamy sciereczką i odstawiamy do wyrośnięcia na ok. godzinę.

Kiedy ciasto dobrze wyrosło, wykładamy je z naczynia, w którym wyrastało, na blat/stolnicę i ponownie wyrabiamy, tym razem jednak delikatnie aby nie zgnieść pęcherzyków powietrza – to wyrabianie ma na celu sformowanie jednolitej bryły w kształcie walca. Gotowe ciasto zostawiam jeszcze na kilka minut zanim zostanie ugotowane aby odpoczęło.



Gotowanie ciasta:

Możemy ugotować naszego knedla na dwa sposoby: gotowanie w wodzie lub gotowanie na parze,  zastanawiając się nad sposobem gotowania, zagotujmy wodę w  dość  dużym garnku i w zależności od metody  dodajmy trochę oleju do gotującej się wody (jeżeli gotujemy w kąpieli wodnej) lub posmarujmy olejem wstawkę do garnka (jeśli gotujemy na parze). Ja robię swojego knedla gotując go w wodzie: do gotującej się wody wrzucam uformowane ciasto i natychmiast przykrywam przykrywką. W gotowaniu ważne są dwie rzeczy: 1) woda ma być ciągle gotująca się (z bąbelkami) ale nie za bardzo, 2) garnek ma być ciągle przykryty – nie wolno podnosić przykrywki nawet na chwilę, nie ma bowiem potrzeby przewracania knedla podczas gotowania. W ten sposób gotujemy ciasto ok. 25 minut (kąpiel wodna) lub 20 minut (na parze). Gotowego knedla wyciągamy z wody, czekamy chwilę aż ostygnie na tyle, że można go pokroić i przed podaniem kroimy w plastry.  Knedel można przechowywać szczelnie zamknięty w lodówce jeszcze przez 1-2 dni (możliwe że i dłużej, ale nie ryzykowałabym), można również zamrozić wyrośnięte ciasto jeszcze przed gotowaniem.



Knedel jest idealnym dodatkiem do wszelkich sosów, pieczeni, gulaszy, ragu i potrawek z każdego rodzaju mięsa. Nie robiłam ekseprymentów w tym kierunku, bo nie jestem amatorem deserów  ale knedel nadaje się też do spożycia na słodko, z dżemami, konfiturami, budyniem, słodkimi sosami. Możliwe jednak, że wersja na słodko jest obrazą majestatu i knedla i Najjaśniej nam Panującego :)

***