Lengyel-magyar blogunk újraindul!

Bizonyára régóta nem jelentkeztünk, ami viszont nem jelenti azt, hogy nem alkottunk!

Most visszatérünk még több finom recepttel és ötlettel, hogyan lehet bevezetni egy kis varázslatot a mindennapi főzésünkbe.

Saját kis hozzáadott értékünk a nemzetközi kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez a többnyelvűség, azért mostantól kezdve legalább 2 nyelvben találtok nálunk tippeket, mit és hogyan főzzünk - természetesen elsősorban magyarul és lengyelül :) 

Ha az adott ételnek van érdekes története vagy történelmi képzettársítása, nem felejtjük el ezt megemlíteni. Főleg a volt közös Monarchiánkra koncentrálunk, amelynek a nyomai bőségesen találhatóak Közép-Kelet Európában és tükrözik a nemzeteink együttélését és együttműködését a korszakok során :)

Domácí knedlík, azaz cseh knédli

Vastag szeletekre vágott, fehér, könnyű és pihepuha knédli tüzes, sötét vörösboros pörkölthöz  - ez a vizió már pár hónapja üldözött engem és eszembe juttatta a K.u.K Monarchia legjobb kulináris hagyományait. Nem a száraz  zsömle használatával készült, vagy egyéb változata kellett, hanem ez az egyetlen, eredeti alap knédli – nagyon világos és nagyon puha, mint egy nagy gőzgombóc. Ilyen hamisítatlan knédlit volt szerencsém kóstolni már többször Lengyelországban és Budapesten is, mindenféle cseh sör- és egyéb bohémia-fesztiválokon (nagy szégyen hogy Csehországban még nem ettem ezt sose), és akkor megszületett bennem az ellenállhatatlan vágy, hogy egyszer én is elkészítsem az eredeti cseh knédlit. Sajnos nem elegendő beírni a google-be azt hogy „cesky knedel”, mivel  így meg fogjuk tudni, hogy ezer változata létezik a knédlinek és  okos legyen az, aki tudja eldönteni, melyik recept az eredeti és egyetlen hiteles. Rájöttem, hogy valószínűleg a knédlivel ugyanez a helyzet, mint „eredeti lengyel bigos” vagy „eredeti magyar gulyásleves” receptjeivel – ahány ház annyi szokás – és az arany középutat választva összehasonlítottam jó pár cseh és nem cseh receptet, aztán belőlük alkottam az alábbit.

Összetevők:

0,5 kg búzafinomliszt (legjobb  a BL-45 típus, de jó a BL-51 vagy BL-55 is) = kb. 3 pohár

100 g friss vagy 1 csomag (7 g) szárított/instant élesztő

1 kiskanál cukor

1 kiskanál só

1 tojás

2 dl meleg teljes tej = majdnem egész pohár

A tészta készítése:

A tejet, cukrot  és élesztőt összekeverhetjük és felfuttathatjuk (kb.20 percig kell hagyni meleg helyen), de ha nincs időnk vagy kedvünk hozzá, egyszerűen az összes összetevőt egyszerre összekeverjük és szépen összegyúrjuk. A mennyiségekről: nem kell grammpontosságra kimérni őket, a legfontosabbak az arányok – 3 egység liszthez (pl. 3 pohár) nem egyész 1 egység folyadék szükséges (ebben az esetben ez tej), élesztőből pedig annyi kell, amennyit a gyártója előír, tehát mindig nézzük meg a leírást a csomagoláson – szabály szerint fél kiló liszthez elegendő egy 100 grammos kocka friss élesztő vagy egy csomag (7g) szárított/instant élesztő. A megfelelő arányok után a következő titka a sikernek a jó gyúrás – a tésztának elasztikusnak és simának kell lennie. Én egy fadeszkán vagy konyhaasztalon legalább 10-15 percig szoktam gyúrni a tésztát, hogy az összetevők jól elkeveredjenek benne és maga a tészta sok levegőt kapjon. Amikor készen vagyunk a gyúrással, betesszük a tésztát egy tálba, ráterítunk egy tiszta konyharuhát és meleg helyen hagyjuk kelni kb. 1 órát.

Amikor a tészta duplázta a térfogatát kitesszük a tálból megint a fadeszkára vagy konyhaasztalra és még egy kicsit gyúrjuk, de most finoman, úgy hogy ne nyomjuk belőle a levegőt, egy célünk van ezzel: szépen formázni egységes henger alakká. Utána még egy pillanatra pihentessük a tésztát közvetlenül a főzés előtt.

Tészta főzése:

Két módon főzhetjük a knédlinket – vízben vagy párán, viszont amíg gondolkodunk a módszeren addig tegyünk fel vizet és forraljuk fel,  elég nagy edényben. Ha párán főzzük, akkor arra való edénybetétet kenjünk ki kis olajjal. Ha vízben – öntsünk a vízbe egy kis olajat. Én a knédlit vízben főzöm: forrásban lévő vízbe beledobom a tésztát és azonnal lefedem.

A tésztafőzésnek egyébként megint 2 fontos titka van: 1) a víznek folyamatosan forrásban kell lennie, de ne túlságosan gyöngyözzön a víz, 2) a fazék mindig legyen lefedve, nem szabad felemelni a fedőt egy pillanatra sem, mivel nem is kell forgatni benne a knédlit. Ezeket a szabályokat betartva kb. 25 (vízben) vagy 20 (párán) percig főzzük a knédlit. A kész gombócot ki kell venni az edényből és amikor kicsit lehűlt, szép széles szeletekre vágjuk tálálás előtt. A megfőtt knédlit lehet majd hűtőben tárolni rendesen becsomagolva egy-két napig (lehet hogy többet, de ezt nem kockáztatnám), a nyers de már kelt tésztát pedig mélyhűtőbe tehetjük.

A knédli ideális köret bármilyen szószhoz, pecsenyéhez, pörkölthöz, raguhoz és főzelékhez. Mivel nem vagyok édesszájú, nem kisérleteztem desszertekkel, de a knédlit édes változatban is érdemes megkostólni, lekvárral, pudinggal, krémes szószokkal. Bár lehet, hogy az édes változat sérti a jó hírét a knédlinek is és Őfelségének is :)

***

Domácí knedlík, czyli czeski knedel

Bielusieńka, lekka i puszysta bułeczka pokrojona w plastry do gorącego, ciemnego winnego gulaszu – wizja tego cudu przywołującego na myśl najlepsze tradycje kulinarne CK Monarchii  chodziła za mną już wiele miesięcy.  Nie wersja z wykorzystaniem czerstwej bułki ani żadne inne wariacje “na temat” rzeczonego knedla ale ten prawdziwy, podstawowy - jasny i miękki,  jak wielka kluska na parze. Testowałam słynny czeski knedel w takiej pierwotnej postaci podczas rozmaitych festiwali piwa czeskiego i innych bohemizmów w Polsce oraz w Budapeszcie (wstyd przyznać nigdy w ojczyźnie przysmaku) I chęć zrobienia knedla wg tradycyjnej receptury zawładnęła moimi myślami. Niestety wpisanie w google nazwy “cesky knedlík” powoduje, iż dowiadujemy się o istnieniu setki różnych rodzajów knedli I konia z rzędem temu, kto podejmie się rozsądzenia, który przepis jest tym prawdziwym i jedynym autentycznym  J Sprawa zapewne ma się tak samo, jak w przypadku autentycznego polskiego bigosu lub autentycznego węgierskiego gulaszu, więc posłużyłam się metodą złotego środka i porównawszy kilkanaście czeskich i nieczeskich przepisów doszłam do poniższego.

Składniki:

0,5 kg mąki pszennej (najlepiej tortowa lub luksusowa) ok.3 szklanki

100 g drożdży świeżych lub paczka (7g) suszonych/instant

łyżeczka cukru

łyżeczka soli

1 jajko

2 dl ciepłego pełnotłustego mleka – niepełna szklanka

Przygotowanie:

Z mleka, cukru oraz drożdży można najpierw przygotować zaczyn (te trzy składniki mieszamy i odstawiamy na ok.20 minut), ale w razie braku czasu lub chęci można spokojnie wymieszać wszystkie podane wyżej ingrediencje na raz i dobrze wyrobić ciasto. Jeśli chodzi o ilości to nie trzeba ich mierzyć co do grama, najważniejsza jest proporcja – na 3 jednostki (np. Szklanki) mąki potrzebujemy niepełną 1 jednostkę płynu, w tym wypadku ciepłego mleka, drożdży z kolei ma być tyle ile potrzeba na daną ilość mąki wg producenta drożdży – z reguły kostka 100 g lub paczka suszonych/instant 7 g wystarcza na pół kilo mąki. Najważniejsze jest dobre wyrobienie ciasta, ma być gładkie i elastyczne. Zwykle wyrabiam ciasto na blacie albo drewnianej desce/stolnicy ok. 10-15 minut, żeby składniki dobrze się wymieszały a samo ciasto złapało dużo powietrza. Wyrobione ciasto przykrywamy sciereczką i odstawiamy do wyrośnięcia na ok. godzinę.

Kiedy ciasto dobrze wyrosło, wykładamy je z naczynia, w którym wyrastało, na blat/stolnicę i ponownie wyrabiamy, tym razem jednak delikatnie aby nie zgnieść pęcherzyków powietrza – to wyrabianie ma na celu sformowanie jednolitej bryły w kształcie walca. Gotowe ciasto zostawiam jeszcze na kilka minut zanim zostanie ugotowane aby odpoczęło.

Gotowanie ciasta:

Możemy ugotować naszego knedla na dwa sposoby: gotowanie w wodzie lub gotowanie na parze,  zastanawiając się nad sposobem gotowania, zagotujmy wodę w  dość  dużym garnku i w zależności od metody  dodajmy trochę oleju do gotującej się wody (jeżeli gotujemy w kąpieli wodnej) lub posmarujmy olejem wstawkę do garnka (jeśli gotujemy na parze). Ja robię swojego knedla gotując go w wodzie: do gotującej się wody wrzucam uformowane ciasto i natychmiast przykrywam przykrywką. W gotowaniu ważne są dwie rzeczy: 1) woda ma być ciągle gotująca się (z bąbelkami) ale nie za bardzo, 2) garnek ma być ciągle przykryty – nie wolno podnosić przykrywki nawet na chwilę, nie ma bowiem potrzeby przewracania knedla podczas gotowania. W ten sposób gotujemy ciasto ok. 25 minut (kąpiel wodna) lub 20 minut (na parze). Gotowego knedla wyciągamy z wody, czekamy chwilę aż ostygnie na tyle, że można go pokroić i przed podaniem kroimy w plastry.  Knedel można przechowywać szczelnie zamknięty w lodówce jeszcze przez 1-2 dni (możliwe że i dłużej, ale nie ryzykowałabym), można również zamrozić wyrośnięte ciasto jeszcze przed gotowaniem.

Knedel jest idealnym dodatkiem do wszelkich sosów, pieczeni, gulaszy, ragu i potrawek z każdego rodzaju mięsa. Nie robiłam ekseprymentów w tym kierunku, bo nie jestem amatorem deserów  ale knedel nadaje się też do spożycia na słodko, z dżemami, konfiturami, budyniem, słodkimi sosami. Możliwe jednak, że wersja na słodko jest obrazą majestatu i knedla i Najjaśniej nam Panującego :)

***

Kenyérlángos

Nehéz dolog minden napra valami finom ebédet kitalálni, főleg amikor későn érek haza, és már semmi kedvem nekiállni sütni-főzni... A kenyérlángos ugyan nem gyors, viszont abszolút nyerő választás :)
Mivel csak ketten vagyunk, most egy elég kis adagot írok le, de az eredeti receptem pont kétszer ekkora adagra van.

Szóval először is egy negyed élesztőt egy kis cukros langyos tejben felfuttattam. Míg vártam az élesztőre, kimértem 25 dkg lisztet, egy fél evőkanál sót, 1,5 dl langyos vizet és fél dl olajat (ez lehet olívaolaj, nekem most csak sima napraforgóolajam volt itthon). Ezt összegyúrtam (illetve, csaltam, mert robotgéppel kevertem össze*), aztán hozzáadtam a már felfutott élesztőt, ezzel is jól összedolgoztam a tésztát, és hagytam szépen megkelni a kelesztőtálamban :) Most kb másfél órát hagytam pihengetni, mert közben elég sok dolgot kellett még csinálnom...Ami ezek közül a kenyérlángoshoz fontos, hogy felkockáztam egy elég nagy fej hagymát, és felvágtam kb 15-20 dkg finom húsos szalonnát is apró kockákra. Először a szalonnát pirítottam egy kis olajon, és aztán abban a zsírban, amit a szalonna kiengedett, a hagymát is megfonnyasztottam.
A kinyújtott tésztát egy kiolajozott tepsibe elegyengettem (általában olívaolajjal kenem ki, de mivel most nem volt, a szalonna zsírjából öntöttem kicsit a tepsibe és azt kentem el). A sütőt előmelegítettem 200 fokra, közben a tészta még pihent egy 15-20 percet a tepsiben.
Kb. 10-15 percig sütöttem a tésztát, amíg egy kicsit megpirult a teteje, aztán kivettem és rákentem egy nagy doboz tejföl felét (ez az a nagyon nagy doboz, ami majdnem 500 g-os, úgyhogy egy sima nagydobozos tejföl is elég egy ekkora adagra). Mindezek után rászórtam a hagymát és a szalonnát és még egy 10 percig sütöttem hogy tényleg teljesen megsüljön a tészta is, és hogy a tejfölből is egy kicsi beszívódjon a tésztába.
Most már a konyhapulton pihen és várja hogy felvágjam és bedobozoljam holnapra...:)

(Egyszer azt hallottam, hogy ha valaki rosszkedvűen kezd el élesztős tésztát gyúrni, akkor nem fog megkelni, mert az élő tészta "megérzi" rossz kedvet..Nem mondom hogy rossz kedvem volt de elég fáradt voltam, úgyhogy ezt nem akartam megkockáztatni..Ti erről mit tudtok, szabad rosszkedvűen is tésztát gyúrni? :) )

Szőlőzselé

Tavaly nagyon sok szőlőnk termett a balatoni nyaraló teraszán lévő lugason - akkor nagyon fellelkesültem és azonnal szőlőlekvárt akartam főzni. Aztán belegondoltam hogy vajon a szőlőszemeket ki kéne magozni? és mit kezdek a héjával? Néztem pár receptet a neten, de egyrészt a szőlő szépen lassan elfogyott, másrészt meg egyik recept se fogott meg nagyon... Aztán idén valamikor nyár végén találtam egy szőlőzselé receptet az egyik Good Food magazinban (majd megnézem pontosan melyikben...). Akkortájt pont kaptam is kb. fél kg kék szőlőt anyukámtól, úgyhogy úgy döntöttem, adok egy esélyt a szőlőzselének :)
Leszedtem a szemeket a fürtökről, betettem egy nagy lábasba, és feltettem főni. Nem tudom ez mennyire tud odaégni úgyhogy elég gyakran megkevergettem hogy minden szőlőszemnek kellőképpen melege legyen. Aztán krumplinyomóval elkezdtem összetörni a szemeket, ez egyre könnyebben ment. Amikor már úgy tűnt hogy az összes szemet sikerült teljesen szétnyomkodnom, elzártam a gázt alatta. Ezek után legalább 1-2 órát, de az a legjobb, ha egy egész éjszakát hagyjuk csöpögni - erre a célra én fogtam a sima tésztaszűrőmet, tettem bele gézt, ezt ráraktam egy másik edényre és ebbe öntöttem az összetört szőlős levet. Ezen csöpögött majdnem egy egész napig át a szőlőlé.:) Az eredeti recept egyébként azt ajánlja hogy egy konyharuhán csöpögtessük át, de hogy őszinte legyek, ez az opció nekem nem annyira tetszett :)
Másnap aztán kidobtam a szőlő maradványait (a gézben maradt az összes mag és héj és minden, így a tavalyi kezdeti problémám meg is oldódott), aztán lemértem a levet, ez nekem kb 450g lett akkor, ehhez adtam kb 350-400 g cukrot, nem emlékszem pontosan, de nyilván aki nem szereti annyira édesen, az kicsit kevesebbet rakhat bele. Tettem bele egy csomag ilyen zselésítő valamit, nem tudom mi a neve, de biztos valami Dr. Oetker termék volt, amit befőzéshez árulnak :) (megígérem hogy megnézem és updatelem a bejegyzést vele:) ), aztán feltettem megint főni, közben jó sokat kevergettem. Amikor már teljesen feloldódott a cukor és már majdnem forrt, elzártam. Eddigre előkészültem az üvegekkel, van hogy nagyon alapos vagyok és amellett, hogy kifőzöm, még a sütőbe is beteszem őket kicsit :) beletöltögettem a forró üvegekbe a még elég híg szőlőlevet, lezártam őket és szárazdunsztba tettem. Nagyon szépen bezselésedett, mire megkóstoltam :) Az eredeti recept nem ír bele semmilyen tartósítószert - így elvileg 3 hónapig őrzik meg a szavatosságukat. Most a második adagra, amit a múlt héten főztem, tettem egy kis szalicilt, mert tartok tőle hogy 3 hónap alatt nem fogok 6 üveg szőlőzselét megenni...:)
(kép majd este...)

Sütőtökös brownie

Itt az ősz, és a sütőtök-szezon (már egy ideje:) ). Bőszen nézegetem a sütőtökös recepteket, hogy túllépjünk az örök sütőtökleves - sült sütőtök kettősön (habár a sütőtökleves egy örök kedvencem).
Nemrég akadtam a Falusi Libák blogra, és ott a sütőtökös brownie receptre. Már vagy 2 hete megvettem a hozzávalókat, ott figyelt a hűtőben a mascarpone, a csoki.. és egy sütőtök ami sajnos egy idő után feladta a reményt hogy valaha is megsütöm... nade, ez nem is tartozik ide, tegnap vettem egy szép sütőtököt a Fővám téri csarnokban, és ma este végre nekiálltam. Szépen kimértem a lisztet és összekevertem a sütőporral, már nyúltam a csokiért, amikor észrevettem hogy feleannyi csoki van itthon mint amit a recept ír... Rémes!! :) úgyhogy végül kénytelen voltam mindent elfelezni. Így egy átlagos magasságú brownie lett a végeredmény egy 24cm-s tortaformában (a tepsim túl nagy, a másik tortaformám túl kicsinek bizonyult...de így is jó :).

Szóval én most az elfelezett arányú hozzávalókat osztom meg veletek - két emberre, mint nekünk, ez is
bőven elég.

A tésztához:

• 75 g liszt
• negyed teáskanál sütőpor
• pici só
• 100 g (75%-os) étcsoki (én mondjuk sima Boci étcsokit használtam, az nem tudom hány százalékos, de finom lett:) )
• 75g vaj
• 120g kristálycukor
• 2 tojás
• fél deci tej
  
  
  
  Először összekevertem a lisztet a sütőporral és a pici sóval. Aztán megolvasztottam a felkockázott csokit a vajjal - most mikróban, de kb 20 mp-enként megnéztem és megkevertem, mert féltem hogy odaégetem :) úgyhogy szerintem ezt tűzhelyen jobb csinálni...
  A csokis masszához hozzákevertem a cukrot és a tojást, aztán a tejet, és végül ezt az egészet összekevertem a liszttel (mindezt robotgéppel természetesen:) ). Ezt aztán a kivajazott formába öntöttem.
  
  
  A krémhez:
  
  
  
  • 15g krémsajt (én egy kicsit többet tettem bele, annyira kevésnek tűnt ez a 15g)
  • 25g kristálycukor
  • 150 g sütőtökpüré (megsütött tökből, ezt mondjuk nem mértem ki, bevallom :) )
  • negyed-fél evőkanál fahéj
  • egy kiskanál gyömbér (ezt most kihagytam)
  • 2 evőkanál liszt (sütés után, miután ránéztem a receptre, rájöttem hogy ezt is kifelejtettem:)) )
  
  A sajtot összekevertem a cukorral, aztán hozzáadtam a pürét és a fahéjat, és itt következett volna a liszt, ha nem felejtem el.. Ezt a masszát utána rátettem a csokis tésztára, és óvatosan elkenem rajta. Mivel az enyém elég híg volt, ez könnyű volt, nyilván liszttel ez kicsit nehezebb.
  Előmelegített sütőben, 180 fokon 35-40 perc alatt megsül. Én pont 35 percet sütöttem, és nagyon szépen megsült. Úgy tűnt hogy a sütőtökös krém is megszilárdult a tetején, de felvágás után látszott hogy az egy kicsit lágyabb maradt. Azért így is nagyon finom lett, amit az is bizonyít, hogy a férjem, aki köztudottan nem édesszájú, kétszer evett belőle, és megdícsérte..:)
  
  Sütőtökkrémlevest sajnos még nem főztem, de mivel most maradt némi tök, azt is kipróbálom és majd felteszem :)
  Jó hétvégét!
  
  Ui.: sajnos az évszak és az albérlet konyhája nem teszi lehetővé szép, világos képek készítését, de azért a lényeg remélem látszik :)
   

Magyar édeskenyér

Az egyre hűvösebb őszi estéken könnyen megjön az ember kedve egy kis édességhez, mely illat- és ízvilágával már a karácsony közeledtét vetíti elénk.

Az eredeti recept a lengyel nyelvű whiteplate.blogspot.com-ból származik.

Összetevők:

250g búzaliszt

1 kiskanál szóda bikarbona

1 kiskanál sütőpor

2 kiskanál fahéj

csipetnyi só

½ kiskanál őröllt szegfűszeg

¼ kiskanál őrölt szerecsendió

½ kiskanál őrölt gyömbér

½ kiskanál őrölt kardamom

1 nagy evőkanál bourbon vaníliacukor (vagy boltban kapható forralt bor-fűszerkeverék)

150g finom szemcsés cukor (a legjobb barna, de jöhet a sima is)

175g teavaj

2 tojás

1 dl tejföl

1 dl aludt tej vagy kefir

1-2 marék darabokra vágott aszalt szilva

Sütés előtt a sütőt melegítsük elő 180 fokra, és készítsük a sütőformát – egy magasabb tortaformát kibélelünk sütőpapírral.

A lisztet, szódát, sütőport, sót és fűszereket háromszor átszitáljuk egy szűrőn, ennek köszönhetően dús szerkezetű lesz a tészta. A cukrot és a vajat egy tálban fakanállal vagy botmixerrel összedolgozzuk. Amikor a massza már sima lesz egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd 3-4 adagra osztva felváltva hozzáadagoljuk a lisztet és az aludt tejjel vagy kefirrel összekevert tejfölt. Ezt követően hozzáadjuk az aszalt szilvát. Az összeállított tésztát beleöntjük a tortaformába és simára egyengetjük. 50-60 percig sütjük.