2012. november 6., kedd

Kenyérlángos

Nehéz dolog minden napra valami finom ebédet kitalálni, főleg amikor későn érek haza, és már semmi kedvem nekiállni sütni-főzni... A kenyérlángos ugyan nem gyors, viszont abszolút nyerő választás :)
Mivel csak ketten vagyunk, most egy elég kis adagot írok le, de az eredeti receptem pont kétszer ekkora adagra van.

Szóval először is egy negyed élesztőt egy kis cukros langyos tejben felfuttattam. Míg vártam az élesztőre, kimértem 25 dkg lisztet, egy fél evőkanál sót, 1,5 dl langyos vizet és fél dl olajat (ez lehet olívaolaj, nekem most csak sima napraforgóolajam volt itthon). Ezt összegyúrtam (illetve, csaltam, mert robotgéppel kevertem össze*), aztán hozzáadtam a már felfutott élesztőt, ezzel is jól összedolgoztam a tésztát, és hagytam szépen megkelni a kelesztőtálamban :) Most kb másfél órát hagytam pihengetni, mert közben elég sok dolgot kellett még csinálnom...Ami ezek közül a kenyérlángoshoz fontos, hogy felkockáztam egy elég nagy fej hagymát, és felvágtam kb 15-20 dkg finom húsos szalonnát is apró kockákra. Először a szalonnát pirítottam egy kis olajon, és aztán abban a zsírban, amit a szalonna kiengedett, a hagymát is megfonnyasztottam.
A kinyújtott tésztát egy kiolajozott tepsibe elegyengettem (általában olívaolajjal kenem ki, de mivel most nem volt, a szalonna zsírjából öntöttem kicsit a tepsibe és azt kentem el). A sütőt előmelegítettem 200 fokra, közben a tészta még pihent egy 15-20 percet a tepsiben.
Kb. 10-15 percig sütöttem a tésztát, amíg egy kicsit megpirult a teteje, aztán kivettem és rákentem egy nagy doboz tejföl felét (ez az a nagyon nagy doboz, ami majdnem 500 g-os, úgyhogy egy sima nagydobozos tejföl is elég egy ekkora adagra). Mindezek után rászórtam a hagymát és a szalonnát és még egy 10 percig sütöttem hogy tényleg teljesen megsüljön a tészta is, és hogy a tejfölből is egy kicsi beszívódjon a tésztába.
Most már a konyhapulton pihen és várja hogy felvágjam és bedobozoljam holnapra...:)

(Egyszer azt hallottam, hogy ha valaki rosszkedvűen kezd el élesztős tésztát gyúrni, akkor nem fog megkelni, mert az élő tészta "megérzi" rossz kedvet..Nem mondom hogy rossz kedvem volt de elég fáradt voltam, úgyhogy ezt nem akartam megkockáztatni..Ti erről mit tudtok, szabad rosszkedvűen is tésztát gyúrni? :) )